Tudjuk, hogy a túlmelegedés közbenhőkezeléskönnyen az ausztenitszemcsék eldurvulásához vezethet, ami csökkenti az alkatrészek mechanikai tulajdonságait.
1. Általános túlmelegedés
A melegítési hőmérséklet túl magas, vagy a magas hőmérsékleten való tartási idő túl hosszú, ami az ausztenitszemcsék eldurvulását okozza, amit túlmelegedésnek nevezünk. A durva ausztenit szemcsék csökkentik az acél szilárdságát és szívósságát, növelik a rideg átmeneti hőmérsékletet, és növelik a deformáció és a repedés hajlamát az oltás során. A túlmelegedés oka, hogy a kemence hőmérsékleti műszere nem szabályozható, vagy az anyagok összekeveredtek (gyakran olyan emberek okozzák, akik nem értik a folyamatot). A túlhevült szerkezet normál körülmények között újra ausztenizálható, hogy finomítsa a szemcséket izzítás, normalizálás vagy többszöri magas hőmérsékletű temperálás után.
2. Törött örökség
Bár a túlhevült szerkezetű acél újramelegítés és hűtés után finomíthatja az ausztenitszemcséket, néha még mindig előfordulnak durva szemcsés törések. A törés öröklődésének elmélete ellentmondásos. Általában úgy gondolják, hogy az olyan szennyeződések, mint az MnS, az ausztenitben feloldódtak, és a szemcse határfelületén feldúsultak, mert a melegítési hőmérséklet túl magas volt. Lehűléskor ezek a zárványok kicsapódnak a szemcse határfelületén. Ütközéskor könnyen eltörik a durva ausztenit szemcsehatárok mentén.
3. A durva szövetek öröklődése
Amikor a durva martenzit, bainit és wignisten szerkezetű acél alkatrészeket újra ausztenizálják, lassan felmelegítik a hagyományos kioltási hőmérsékletre, vagy még alacsonyabbra, és az ausztenitszemcsék még mindig durvák. Ezt a jelenséget szövettani öröklődésnek nevezik. A durva szövetek öröklődésének kiküszöbölésére köztes lágyítás vagy többszörös magas hőmérsékletű temperálás alkalmazható.
Ha a hevítési hőmérséklet túl magas, az nemcsak az ausztenitszemcsék eldurvulását okozza, hanem a szemcsehatárok lokális oxidációját vagy megolvadását is okozza, ami a szemcsehatárok gyengüléséhez vezet, amit túlégetésnek nevezünk. Az acél tulajdonságai a túlégetés után erősen romlanak, az oltás során repedések keletkeznek. Az égett szövetet nem lehet visszanyerni, és csak selejtezhető. Ezért a munkahelyen kerülni kell a túlmelegedést.
Az acél hevítése során a felületen lévő szén reakcióba lép a közegben (vagy légkörben) lévő oxigénnel, hidrogénnel, szén-dioxiddal és vízgőzzel, csökkentve a felületi szénkoncentrációt, amit dekarbonizációnak neveznek. Karburizált acél felületi keménysége, kifáradási szilárdsága és ellenállása kioltás után Csökken a kopás, a felületen kialakuló maradó húzófeszültség hajlamos a felületi hálózati repedésekre.
Hevítéskor oxidációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az acél felületén lévő vas és ötvözetek reakcióba lépnek a közegben (vagy atmoszférában) lévő elemekkel és oxigénnel, szén-dioxiddal, vízgőzzel stb. A munkadarabok magas hőmérsékleten (általában 570 fok felett) történő oxidációja után a méretpontosság és a felületi fényesség romlik, és az oxidfilmekkel rosszul edzhető acél alkatrészek hajlamosak a lágy foltok kioltására.
Az oxidáció megelőzésére és a dekarbonizáció csökkentésére szolgáló intézkedések közé tartozik: a munkadarab felületének bevonása, tömítés és melegítés rozsdamentes acél fólia csomagolással, sófürdős kemencefűtés, védőatmoszféra fűtés (például tisztított inert gáz, szénpotenciál szabályozása a kemencében), lánggal égető kemence (A kemence gázredukciója)
A nagyszilárdságú acél csökkent plaszticitásának és szívósságának jelenségét hidrogénben gazdag atmoszférában hevítve hidrogén ridegedésnek nevezzük. A hidrogén rideg munkadarabok hidrogéneltávolító kezeléssel (például temperálás, öregítés stb.) is eltávolíthatók. A hidrogénes ridegség elkerülhető vákuumban, alacsony hidrogéntartalmú atmoszférában vagy inert atmoszférában történő hevítéssel.
